Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 66 — ha lehet, megfeleljek, és hogyha szerencsétlenül talán a az egész hon kivánatainak megfelelni szerencsés nem lehetek is, mégis gyávának tartanám magamat, ha meggyőződésemet ki nem mondanám. „Két mód ajánlkozik az átalános törvényjavaslatban, melyet szerencsétlenségemre, mióta haza jöttem, nem is olvashattam át. Általánosan mindig a főcélt szem előtt tartva, bátor leszek taglalni ezen törvényjavaslatot. Két mód áll előttünk: egy uj , vagy ujabb, egy régi, vagy pedig az uj és régi között egy közép rendszer. Vegyük először az ujat. Hogyha most mindent magyar lábra akarunk fektetni, ehhez nem kell kevesebb, mint csak magyar rendszer. De kérdem, hol van ezen magyar rendszer? Ha talán valaki tőlem, ki három hó óta vagyok kinevezve, de csak két hónap óta ülök itt ezen sikamlós széken, ha valaki tőlem azt kivánná, hogy a lehetetlenséggel küzködjem, és annyi századok bűneit egyszerre orvosoljam, az többet kiván és tételez fel, mint mennyit teljesiteni képes volnék. — Mert hogy a régi rendszert uj rendszerré alakithassam által, uj rendszert kellene alkotnom. Már ha egy más közönséges dolog ezer, vagy több részecskékből áll, a hadi láb, mely nemcsak egy tudományból, hanem 15 féle tudományból is áll, melyek mind összeköttetésben vannak egymással, a melyeknek részletei 10 ezerfelé ágaznak szerte, s melyekhez a kész embereket hozni kell, melyet rendszeresíteni kell, s ha rendszeresítve, átfordítva, magyarázva, összehasonlítva a hadsereget magyar lábra állítjuk, akkor annak, kinek tanítani kellene, tanulni kell magának is. Vegyük már most higgadtan a dolgot. Ha én legjobb akarattal, legjobb szándékkal katonai bizottmányokat állítanék fel, s a vilᣠnégy részéről embereket, kik tudományban, katonaságban , gyakorlottságban egy kevéssé híresek, összevenném is, s ha nem tekinteném azon kapcsolatot, melyben