Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 65 — részesek, melyet a tisztelt ház mindnyájuknak szavazni méltóztatik. (Éljenek!) „Átmegyek már most egyenesen az én ügyemre. Aratok-e itt élj éneket, vagy nem? nem tudom, hanem mindenesetre gyakorlaton és tapasztalásokon épült meggyőződésemet fogom kifejezni. „Ha békés idők lettek volna, minő ujoncállitási rendszert kívántam volna behozni, nyomtatásban olvashatja a tisztelt ház. Mely átalános ujoncozási rendszer tárgyalását most azon szempontból nem lehet elővenni, mivel minden uj rendszer behozatalához nem kell más, mint idő. Tehát meggyőződésemből, egy kisebbet választottam, mely keveset változtatván a mostani rendszeren, melyet hasznunkra kell fordítani, hogy azon feladatnak, miszerint a hazát kell megvédenünk, és ha lehet, megmentenünk, megfelelhessen. Mily körülmények között forog hazánk, mily veszélyek veszik körül, nyilvános titok. És azért törvényjavaslatomat nem akartam ugy szerkeszteni, hogy átalános elveket mondjon ki, hanem ugy, hogy mint országos hivatalnok, ki egy ilyen erős és igazságos bíró előtt állok, a felelősség terhe alatt, az igazság és meggyőződésem szerint működvén, a haza javát előmozdíthassam. Szükségünk csak egy pontra van irányozva, arra, hogy azon katonák, kiket a képviselőház oly nemesen megadott, minél előbb a haza hasznára fordíttassanak; hogy így célt érve, visszalépjünk azon csendbe, rendbe, törvényszerűségbe, mely nélkül semmi jövőnk nincsen. Akárhogy törtem fejemet és gondolkodtam, mégis olyanokon akadtam fenn, a mikért talán a tisztelt képviselőház be fogja törni fejemet; 35 évig húzom ezen igát, és ha nem tanultam sokat, de tanultam annyit, hogy ha engedelmességben neveltettem is, mégis ott, a hol hivatásomnál fogva kell valamit tennem, azt úgy tegyem, miszerint lelkiismeretemnek, meggyőződésemnek és a főcélnak egyúttal, 5