Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

64 bánást választottam, mert hasznunk van az emberekben, és még több hasznunk fog lenni. Azonban két cél között kellett választanom: akarunk-e eredményt mindjárt véráldozatokkal, vagy később kevesebb véráldozattal. Én elhatároltam magamat a kevesebb véráldozatra; igy későbben érünk célt, noha már nagyon szeretnénk híreket hallani. A katona- vagy harcjáték: bizony drága játék, s a szerencsekerékhez hasonlit. Annyira, mennyire embertől kitelik szemelni, mondhatom, hogy száz eseményesség (chance) között 65—70 részünkön van, 30 az ellenség részén. Ha tehát nem csalódom, bizonyosan nemsokára valami jót fogunk hallani. Nem feledhetem el Szeged városát, melynek hazafiúi szeretetét és készségét nem lehet elegendőkép dicsérnem. Mit a katonaság átszállításánál , a betegek és sebesültek ápolásánál tenni kellett, mindent megtett, ugy hogy a sebesültek, még azok is, kik élethalál közt feküdtek, azt mondák: nem bánkódunk sebeink miatt, bárcsak tovább szolgálhatnánk a hazának. Ugyanezt lehet mondani Bajáról is, mely város szintén mindent készséggel teljesít. Végre hogy személyekről is szóljak: Szentkirályi biztos ur (éljen) különös erélyességgel működik a táborban. És igen nagy hatással van a nemzetőrökre, az egyetértésre és kiegyenlitésre. Soha jobb választást nem lehetett volna tenni. Szintén dicsérettel kell említenem Török Gábor élelmezési biztos urat. Úgyszintén a torontálmegyei élelmezési biztost, szerencsétlenül elfelejtettem nevét (egy hang: Vukovics). Nem Vukovics, ez királyi biztos, s róla szintén nem mondhatok mást, mint Szentkirályiról. Elfelejtettem nevét, de remélem eszembe fog jutni később. Meg kell emlékeznem Horváth Antal bácsi főispán úrról is, ki bár karja eltörött, kötésben hordozva karját, szintén ott működik a táborban. (Éljen!) Vannak még több egyének, hanem ezek legyenek azon általános elismerésben és dicséretben