Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

51 fölebbvalói előtt oly elismerésben részesültek, hogy Rainer főherceget és ezredest is ö gyakorolta be a vezényletbe, gr. Radeczky vezér-tábornok pedig annyira szerette és tisztelte, miként hozzá bármely percben s időben szabad bemenetele volt bejelentés nélkül s hogy Ausztria leghíresebb katonája ezredesünk véleményeit örömmel fogadta s hallgatta meg. Az olasz forradalmi háborúban mint ezredes három napig küzdött Milanóban, mig végre ezredét a városból csekély veszteséggel kivonta s egyesitette az osztrák sereggel, s bár az olasz király, Carlo Alberto maga is gyámolította a fölkelést, mégis két rendbeli, olasz nyelven irt levélben szavazott köszönetet Mészárosnak a katonának, ki nem csak hó's, de humánus is tudott lenni. Az ily elismerés oly becses érdemrend, melyet nem a mellén, hanem mellében visel hőse. — Rendkívüli jószívűségének tanúsága az is, hogy midőn a magyar katonaság Olaszországból kifelé volt kénytelen húzódni az osztrákok iránt roppant gyűlölettel eltelt olaszok elől, a szegénység térdre esve áldotta őt, a távozó ellenséget. Olaszországban való hosszas tartózkodása kétségkivül a legnagyobb befolyással volt szellemi tehetségei kiképezésére, mert bár természeténél fogva tudvágyó vala, de itthon — fájdalom — azon korban nem mindenütt s a külföldihez képest nem egyenlő arányban találhatta föl az önkiképzés alkalmait. Igaz, hogy szorgalma már hazájában is majdnem minden s talán mindegyik tiszttársa, fölött kitüntette, mert nemcsak mohó vágygyal nyúlt az ismeretek bármely forrása után, ha hozzá juthatott, de rendszeresen feladatává tette azt is, hogy mindazon nyelvet megtanulja, melynek népe közé vetette sorsa. Ezért a birodalomnak akármely részére jutott ezredével, első dolga volt azon tájnak vagy az avval határos országnak nyelvét könyvből tanulnia s ismeretét aztán a 4*