Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

néppel való élő beszéd által tökéletesíteni. — így tanulta meg a tót, szerb, horvát, török és olasz nyelveket. Angolul később meetingekben szónoklatokat tartott, mit akkor kívüle még csak az egy bűvösnyelvű Kossuth — s valóban nagyobb sikerrel — mert megkisérleni; franciául s németül pedig igen gyakran levelezett, s miként hátrahagyott irományaiból látjuk, ez utóbbi nyelven gyakran sokkal nagyobb könnyűséggel fejezte ki gondolatait,,mint anyanyelvén, mit részben túlnyomólag idegen nyelvű ol-vasmányai, részben a hazától való hosszas távolléte okozott. Azonban olaszországi élete; — mint már emiitettük — gazdagította legnagyobb mértékben ismeretei kincseit, s öntlieté belé úgy a szépirodalom mint a szépművészetek iránti izlést. A hosszú béke idején bő alkalma nyílt ott a nyugat belletristikai, valamint philosophico-politikai irodalmával megismerkednie, míg másrészt rangja, egyéni szeretetreméltósága s a magyarok kegyeltsége Olaszország legkitünó'bb termeit tárta föl előtte, melyekből nemcsak a társas élet otthonosságába, de mivelt és avatott ciceronék vezetése mellett ezen classikus föld művei ismereteinek titkaiba is beléphetett. Az átalános európai békének ezen hosszú korszaka volt hazánkban az öntudatra ébredt uj eszmék harcának ideje. Haladás, reform volt a mozogni kezdő pártok zászlóira irva; élet, pezsgés fejlett ki a sokáig tespedt tömegekben 5 embriói állapotban volt irodalmunk megszületésének percéhez közel, társadalmi viszonyaink átalakulásban valának, s politikusaink a legnemesebb küzdésben állottak szemközt. Közéletünk szereplői tanulmányaik s működésükre nézve impulsust a legújabb kor eseményeiből, az eszmék távoli harcából nyertek, mely a haladási vágyat itt is életre költötte, s hogy a külfölddel, kivált a nyugattal való közvetett s közvetlen érintkezéseink bő tápot nyújtottak a fejledező eszméknek , annál terniésze-