Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 50 megváltozott, komoly volt tanulmányai között, de vig, nyájas és élces a társaságokban, s annyira szerette mindenki, hogy magyar tiszttársai nem is nevezték őt máskép, csak Lázinak, mig később ezredes s aztán hadügy ér korában még a gyermekek is csak Lázi bácsinak szólították. Ezen időbe esnek Mészáros Lázárnak első magyar irodalmi kísérletei is, bár két nyelven. Oreg napjaiban szerkesztett síriratát kivéve nem állithatjuk, hogy verseléssel is foglalkozott volna. Irodalomtörténetünk iróira •nézve érdekes lesz tudni — ha csak a kort jellemző episódul is, — hogy Mészáros Szlavóniából levelezésbe bocsátkozott Antal bátyja nejével, s ezen leveleinek folyóirat-alakot adott, mire sógornéja hasonlóan folyóirat alakjában válaszolgatott. Ezen levelek olvasó közönsége a Lipichben állomásozó huszár-osztály tisztikara volt, mely a kritikusok természete szerint szintén megtéve reájuk észrevételeit, sőt ezeknél többet is tett, mert maga is teremtett eszméket, az irott lap számára. Tiszti rangját a 7-ik huszárezredben egészen első századosságig vitte föl. Ezenközben az ezrednek a pesti katonai gyakorlatokra föl kellett gyülekeznie a Rákosra, mely időből mint jellemzetest emiitjük meg, hogy mivel ekkor a Lichtenstein-huszárok főtisztjei valamely ok miatt perbe fogattak, az ezrednek a Rákoson levő osztályát a fiatal főhadnagy vezényletté s pedig oly kitűnően, hogy mig a főtisztek fölfüggesztettek, addig ő az uralkodó megelégedésnek kijelentése mellett Olaszországba tétetett át, 1837-ben, mint e rangban az egész osztrák hadseregben csaknem legfiatalabb, huszár-őrnagygyá neveztetett ki minden pártfogás nélkül, mi azon korban igen nagy ritkaság vala s a Radeczky gr. nevét viselő 5-dik huszárezredhez tétetett át. Itt tiszti rangban egészen ezredes-' ségig emelkedett, s katonai tudománya s tapasztalatai