Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 47 — „Episódok gyanánt álljon itt először, hogy házi gazdám gyermekeinek volt egy Váradi nevű tanítójuk, ki felnőtt fiú, sőt legény lévén, a nappali kényszerült illedelmes s köteles példaadást este a falon átmászás, kártyázás és más mulatságok által igyekezett kárpótolni, melyek némelyikébe a fiatal rhetort is beavatta, felnyitván igy annak szemeit, hogy nem minden tudomány taníttatik és tanultatik nappal a tág iskola-termekben, hanem hogy esténként is gyűjtetnek kisebb szobákban is ösmeretek, melyek mivel rejtélyesek és tilosak, épen azért kettős gyönyört nyújtanak. „Második episód hegedűtanulásom volt. Dániel bátyám tudniillik igen szépen játszott s jól értette a zenét s mivel a hegedű volt kedvenc hangszere, azért zenésznek csak a hegedűst tartotta. Kérdőre vétettem tehát én is: mily zenét szeretek legjobban. Én tekintetbe vévén kellemes pengésű hangomat egy részről, más részről a guitár könnyűségét, ez utóbbi mellett nyilatkoztam, de ez egy fiatal poétára nézve képtelenségnek tartatván, a hegedűt tukmálták reám, a mire „nem bánom" szóval igen könnyen ráállottam. Jó cremónai hegedűvel ellátva, azt hiszem Szabó Dávid mester figyelmébe ajánltattam s elkezdők a leckéket s tizenkettőig vittem is, végre azonban mivel mind a tanuló mind a tanitvány megunta egymást, elváltunk s a hegedű az ágy alá jutott, honnét a szünnapok bekövetkeztével csak a hegedű nyaka jött ki épségben, testének egyéb részei pedig elmálva adattak vissza bátyámnak, a ki szépen megköszönte szorgalmamat s felvigyázatomat s többé nem igyekezett e nemben kikép eztetésemre hatni. „Nagyobbak lévén a diákok, a mulatságok is nagyban folytak Árpád helységének cseresznyésein, somosain meg erdős helyein, a paraszt legények és deákok közti ellenséges indulat pedig gyakran véres összeütközéseket