Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 48 — okozott, melyek győzelmei a deákokat mindig ujabb alkalmak keresésére ösztönözték, de gyakran történt csatavesztés is. „Olvasmányaim még mindig magyar nyelvű munkákra szorítkoztak, s németül úgyszólva mitsem ismertem, mert ekkor néhány szavon kivül alig tudtam egyebet; a szerb nyelvet pedig, melyet Katymárról elmenetelem után majdnem egészen elfelejtettem, főleg a bosnyákok közt s a pécsi gesztenyeárus asszonyoktól tanultam meg. „Úgynevezett iskolai barátaim közül csak egyre, Dőry Károlyra emlékszem; jó fiúnak látszott, de azóta sem láttam őt." Itt végkép megszakadnak az életirat jegyzetei, a min sajnálkozhatunk, de nem csodálkozunk, tekintetbe véve irójuk kedélyölő viszontagságait, s a testi lelki fájdalmakat, melyek halála előhirnökeül mind sűrűbben jelentkeznek. Ez élettörténet elbeszélését tehát .ezután közlő fűzi tovább azon adatok nyomán, melyeket több oldalról volt szerencsés nyerhetni. Mészáros Lázár ezután, Dániel bátyjának gondnoksága alatt lévén, szorgalmasan kezdette a németnyelvű történeti munkákat s útleirásokat olvasgatni, s ekkor már mohón tanulmányozta azon latin classicusokat, melyeket az avult rendszer alatt nyögő s fájdalom! még most sem igen tökélyes iskolákban majdnem meggyűlöltettek vele. Gyámja a gymnasinmi tanfolyam bevégzése után Lázárt Szutsics Mátyás szabadkai plébános és későbbi fehérvári püspökhöz adta nevelésbe, s ha már első gyermekkori neveltetése Piukovics plébános és a jó Vertalics körében befolyással volt jövő izlése s bizonyos