Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 46 — melyben elhatározzák: hová vigyék a fiút?— Férfitestvéreim már keresztiilesvén tanulmányaikon, a kezdő rhétort isten nevében saját szárnyára kellé bizni, hogy azonban fenn ne akadjon, volt Dániel bátyámnak Pécsett egy iskolai barátja, a hol gymnasium is létezett, melyben meglehetős jó világi tanitók oktattak, bárha az intézetet Klimó püspök alapitotta, ha nem hibázom. „így tehát Pécs közelsége s az ott levő felvigyázat megfelelvén az igényeknek, oda vitettem s Dániel bátyám barátja testvérénél, Reicz úrnál tettek le. „Pécs kiesen fekvő városka, sőt Magyarhonban akkor városnak is beillett; szép tájékkal, friss egészséges levegővel, jó vizzel, sok gyümölcscsel és jó emberekkel bir. „ A tanulmányok minden iskolában egy kaptára lévén ütve, csak a tanitók okoztak némi különbséget, mivel világiak voltak, s a többiek közt a 6-dik oskola tanítója, hajói emlékszem — Horváth, nyájas előadása és emberi módja miatt különösen diszlett. „A tanulmányok jó ideig rendesen folytak s ekkor még nem lehetett gyanítani, hogy azokat a keresztülvonuló katonaság, különös a közkedveltségben részesült 5-dik huszárezred kitérítse kerékvágásukból. Kitört azonban a francia háború s az olasz hadseregnek Olaszhonból kiveretése után a sebesültek Pécsett is igénybe vevék a tanoda épületét, ugy hogy a diákok e miatt szűk termekben , sőt gyakran nyilt téreken is examináltattak s végre elbocsátattak. „Quintus Curtius, Svetonius, Cicero szerepelt leginkább, vagyis ezekben vájkált a rhetor. „Hatodik évi tanulmányomat elvégezvén, kiképzett poétának és rhetornak tartattam, scandáltam és caesurát kerestem mindenütt s a Catilina quousque tandem-mel úgy akartam hatni, a hogy mondója sem hatott a senatusra, szóval: talpraesett deák és deákos ember voltam.