Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 39 — sággá vált, — újra szerelembe ejtett s ezen gyermeki vonzalom — bár azután soha sem láttam őt többé — ekkoráig fennmaradt emlékezetemben. „Még csak azt jegyzem meg ezen időből, hogy a kis Lázi csintalan volt ugyan, de volt valami sajátsága, mely őt mások előtt — mint mondják, — kedveltté tevé. Hogy lángészt nem tanusitott, az bizonyos, de még nagy értelmi tehetséget sem, de igenis jó emlékezetet. Rosz tanuló volt, de a kikérdezés napján mégis mindig tudta leckéjét. „A következő évben Bajáról el- és Szabadkára vitték özv. Demerácznéhoz, egyik távoli rokonához, folytatni tanulását és neveltetését. Nevelőiben azonban itt sem talált Vertalics-féle tanitókra, mert bánásmódjuk oly oktalan volt, mint a bajaiaké. Itt halálig kellett conjugálnia és declinálnia a serdülő nevendéknek a helyett, hogy okosabbra tanitották volna. Itt is folytattatott beveretése azon latinságnak, melynek hallatára Cicero megfordult volna sirjában sőt ha az első századbeli, római pogányokból lett keresztények netán feltámadnak, újból lefeküdtek volna." Mészáros Lázár önéletírása itt ismét megszakad s mert olvasóinkat érdekelheti az is, hogy ez irat szerkesztése közben mily viszontagságokon ment keresztül, ide igtatjuk a megszakitás után tett jegyzetet. Ez igy hangzik: „Ezen soraimat végzém New-Jerseyben, 1854-ben, a magam házában, függetlenségem első és utolsó évében. „A folytatást újra kezdettem 1856. januárjában, Flushingban, New-York-, Long-Islandban, függő állapotban." S ezzel áttérünk a folytatásra.