Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

II. FEJEZET. Az első vándorlások. „Katymárra vittek. Ez nem kies fekvésű falu, de épületei sincsenek valami szépen rendezve. Eléggé terjedelmes, népes és ősi szokású lakosainak fele bunyevácokból, fele vadrácokból állott. Volt akkor már meglehetős szentegyháza, nem igen tekintélyes földesúri laka s rosz iskolája, sőt a vendéglője is olyan volt. „Nagyságos földesura Latinovics János császári és királyi tanácsos s testvére József vagyis Joszó volt, de mivel osi szokás szerint ez utóbbi vezette a gazdaságot, ezt tisztelték a lakosok földesivrokul, ennek bókoltak s csak az úrbéri hosszú fuvarral Pestet is megjárt kocsisok hozták haza hagyománykép a hirt, hogy messze földön, pompás szobákban, pompás házban s egy olyan városban, — melybe egész falujok földestől marhástól beléférne — lakik egy más emberféle úr, kinek még milosztovni Joszójuk is nagyot köszönt. „Nagyságos Joszó mellett, sőt hébe-korban fölötte, igen ritkán alatta — tiszteltetett, sőt szerettetett Piukovics János helybeli tisztelendő plébános úr, kit ha kevésbbé lett volna is oly jó és felebarátját szerető férfi, mint a milyen volt, — papi méltóságában még az is emelt, hogy a szomszéd mateovicsi nemes birtokos Piukovics-családhoz tartozott, mely akkor vagyonban még elég tekintélyes és annyira el nem szaporodott volt, mint ötven évvel