Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 20 — nosan szép volt, csak azt, hogy viszonylag szép, mert szemeik többnyire csillámlók, jelentékesek, igézők, sőt még természetes tetszelgőséggel és bájjal is birtak, mihez ábrázatuk simasága és kelleme annyira ingerlő vala, hogy a férfivilágot a tiz parancsolat némelyikének megszegésére könnyen elcsábíthatták." E részt önéletirónk kézirataiból — bár az nem eléggé illik ide közlő hibája miatt, ki némely egészen magántermészetű pontot kihagyni szükségesnek látott, — mindazáltal adjuk, mert ezen érdekes korrajzban tanulságos és kellemes háttért képez, s ilyen az is, mely alább következik : „Apám cselekvéssel vivta ki kényelmes, noha nem gondnélküli állását, ezt pedig csak testi s lelki mozgékonysággal tehette, s ime itt van némi összeköttetése a szerves (organicus) és szervetlen dolgoknak; — a szerves t. i. világunkban és önmagában mozog, s a szervetlen is változik és átalakul, mi szintén némi tevékenységre, tehát mozgásra mutat, bárcsak a térrel térbelire. Tehát ő, az apám, ha testileg nyugodott is, szellemileg mégis mozgott, vagy ha szelleme nem is volt igen tevékeny, akkor kezei voltak azok s ezen tevékenységet vagy cirógatással, vagy packnzással, vagy kártyázással fejezé ki, legfőkép a hosszú estéken, mikor számos szülöttjeivel mulatni akart vagy azokat mulattatni óhajtotta. „Furcsa, pedig Fourrier Károly tanát nem ismerhette s mégsem keresett soha egyes mulatságot vagy örömet, hanem mindig összetettet, azaz többeset s igy elmefuttatásait, élceit vagy oktatásait sokratesi modor szerint vagy közlötte, vagy éreztette. — Ezen összetett mulatságok közé tnrtozott a kártya. Apám szeretett játszani, pedig ezt széles értelemben véve s mindenfélekép játszani s a kártyajátékra vonatkozólag kérdezhetnők: mi az értelme, mi a jelentése, mi a haszna? Értelmét vagy értelmezését kifej-