Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 21 — teni nehéz, mert értékét az egyéniségek, sőt az államok is valójuk szerint jelölik meg. A velenceiek például köztársaságuk fényszakában nemcsak megengedték, sőt tanácsolták is a kártyázást, hogy annak befolyása alatt — mivel a játékban majd mindig fordul, változik a szerencse, — a nyerők el ne hagyják magukat ragadtatni, a vésztők pedig a legnagyobb csapásokat is emberileg tűrjék s azoknak rettenthetleníil ellene állani is tudjanak s hogy igy az itten szerzett lélektanúlmányokat más pályákra is alkalmazhassák, szóval: hogy jellemüket edzhessék. „A régi francia és spanyol főnemesség szintén a nevelés egyik ágának tartotta a játékot, részint velencei nézetek alapján, részint pedig azért, hogy fukarkodni meg ne tanuljon s végre, hogy a pénz becsét becsmérelni tudja, azaz bogy a pénz ne váljék leikévé. A többi nemzetek életében a kártyára vonatkozólag ennél többet nem találtam, korántsem azért, mintha ezeknek nem leimének ilyes jegyzeteik, hanem azért, mert nem olvastam azokat. „Tehát kérdhetjük: mit jelent a kártya? Szoros értelemben veszem itt, mert ha a játékot átalánosan akarnám taglalni, úgy e könyvben egy könyvet kellene irnom róla, a mi eszemen fölül volna. Csak azt jegyzem meg, hogy örülök, mikép a kártyát s az ezzel való játékot valódi keresztény katholikus találmánynak mondbatom s mert ezt mondom, tehát tagadom, hogy az ördög találmánya, mint sokan állitják. Mikor a kártyát föltalálták és szokásba hozták, akkor még jó világ volt, mert a tízparancsolatot megtartották s ha botorkáltak is benne, de át nem hágták. Akkor a tekintély volt a legfőbb és tisztelték, szerették azt, keresztben vagy kardban s fejedelmi buzogányban, s noha az emberiség földi javát sohasem feledé, de a földöntúlira jobban vágyott mint most; akkor az ész még hódolt a hitnek, mert az értelein az érthetetlen, átláthatlan s megfoghatlan dolgokat hitte, de nem