Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

Másik merényem meg abból áll, hogy mivel az instinctust ösztönnek s az impnlsust megint ösztönnek mondják, tehát én az impnlsust ezentúl „hatánynak" declarálom. Adatik tudtára mindazoknak, a kiknek illik sat. „Még egyszer bocsánat ezen kitérésért s igy tovább menve megemlitem, hogy atyám kedvelt törökvágású szürke Tátos paripáján sokat lovagolt, részint ebéd előtt kellemes testgyakorlat és vérhigitás miatt, vagy szelleme feliiditése és gazdasága megtekintése céljából, — részint ebéd után. „A bajai nép ezen időben három fajból állott: a magyarból, mely velünk ellenkező részen, az úgynevezett István-megyéjében lakott sgabnakereskedéssel foglalkozott; a német faj többnyire kézmivességet űzött s végre jött a harmadik faj, mely igazhitű és eltért, vagyis ó-hitű s római kath. rácokból, vagy máskép vadrácokból és bunyevácokból állott. Az ó-hitűeket miért nevezték vad rácoknak, még csak meg lehet magyarázni, mert midőn bevándoroltak , polgárosodási külmázuk mellett is vadak voltak; a bunyevác nevezetnek azonban nehezebb nyomára akadni, hacsak abból nem, hogy midőn a mi feleseink sokan jöttek, igy kiáltoztak eléjük: „ ejnye beh sok bolond rác!" mit később kellemesb hangzatért bunyevác-cá vontak volna össze. E sorok irója azonban azt hiszi, hogy ők is ó-hitűek lévén azelőtt, midőn római kath. vallásúakká lettek, hasonnyelvű régibb hitrokonaik, kik magukat tartották igazhitűeknek, őket a buniti (tévelyegni) szótól bunyevácoknak nevezték el. — Akárhogy volt, elég az hozzá, hogy Dalmatia szomszédságából, kissé távolabb Hercogovinából, sőt némelyek Macedóniából vándoroltak be, minek okát megmagyarázni Horváthjainkra bizom. Azonban mikor bevándoroltak, férfiaikat hivhatták akármikép, de nőiket mindenesetre szép nőknek kellett hivni; nem akarom ugyan állítani, hogy gyengébb nemük átalá2*