Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 15 — akkor még sem gőzhajó, sem vaspálya nem létezett, azért a gondolatok csak szakadozottan és töredékekben csempésztethettek be 1 lazánkba s ilyes alakban mint furcsaságot olvasták azokat, a milliók közt csak egyesek értették, de alkalmazásra még ezek sem javallották. „Miként a példa mutatta, apám nem igen gondolt vele, mit gondol a világ, hanem igen is törődött azzal, hogy a házban ő legyen a törvényhozó és végrehajtó hatalom egy személyben. Anyámnak meg volt a maga szakmánya: a test tisztítása és ápolása, de a szellem, az értelem tisztításába már azért sem folyhatott nagyon be, mert már Matevicson is látta és érzette a patriarchális életet s mert világot járt férjét iránytűjének tekinteni köteleztetett. „Apám tehát ur volt széles értelemben s az apai hatalmat ugy vezette és éreztette, hogy senkinek sem juthatott eszébe ezen hatalmat megingatni vagy kétségbe vonni. Fiatalsága emberkorra változván, tréfáló kedve is múlni kezdett, — legalább a házban,— s szaporodván gyermekei, kötelesség-kiszabás szerint, parancsszóra végeztetett minden. Ezen szilárdságára befolyhatott saját neveltetése, mely különbféle időben s különbféle emberek által vezettetett, kik éreztették vele, hogy szegény, hogy másoktól függ, hogy tűrnie s szenvednie kell. „Apámra nézve viszontagságos fiatalságában hasznos lehetett szerencsés kedélye, mert tréfás, enyelgős és szükség szerint csipősen gúnyos tulajdonai segélyével részint angolnaként sok akadályon keresztül sikamlott, részint pedig külső befolyásokat semlegesíthetett azokkal, a hol pedig sem az egyiket, sem a másikat nem tehette, ott gúnyja kifakadásaiban önmagának adhatott elégtételt, ha ezt tettlegesen nem vehette. — Ez mind jó volt apám enségére nézve, de szülöttjei enségét illetőleg más s ennél komolyabb magatartást választott, mert az élet kellemet-