Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— Ki — lenségeit kiegyenlítő jószívűség (bonhomie) helyett inkább hirtelen forrongó élces ötleteit használta , organikus testekre alkalmazott ütletek kíséretében, talán azért, mert már a régi halotti beszéd „Latiatuc feleim zümtükel" szavaiban meggyőződött, hogy ódon ortographia szerint az ö ü-vel s viszont fölcserélhető, s így néha alkalminak találta az ötlet helyett ütlek-et használni. „Es ezt becsületesen és lehetőleg tette, miért ? ő legjobban tudja. Ha katona lett volna, tudnám az okát, mert már az egyszeri káplár is elmondá kínjában: „Uram Jézus Krisztus, te sokat szenvedtél értünk, de rekrutát még sem tanítottál;" apám azonban nem volt katona, noha generális perceptor vala; s tudtom szerint Mész áros János altábornagygyal sem volt oly közlekedésben, hogy attól, mint föllebb emelkedettől és nagyúri tekintélytől szerzett volna oktatást a házban való fegyelem föntartására. Amannak adott erre utasítást a mária-theréziai codex, ő neki azonban szabályait önmagának kellett föltalálnia és fogalmaznia. „Áldott jó apám vagyona szerint szülöttjei lelkét, szellemét idomítani, nevelni s tudományokkal megrakni el nem mulasztotta, mégis sajnálom, hogy ezt nagy szigor kíséretében tevé. „Különben jó embernek mondta őt a bácsmegyei világ, s mivel első ágybéli legidősb fiát, Dánielt szakasztott másának tartották, — a kit én is ösmertem, — azért fiúi részrehajlás nélkül én is annak mondhatom őt." Szóval: a jó öreg közbirtokos gyérmekéit azon kor szellemében, úgynevezett „katonásan" nevelte, kommandószóra nevelte, s mint önéletirónk megjegyzi: „alkalmazta a fricskát, packát, nadrágszíjat, pipaszárát és tarkazsebkendőt is szeszélye s a kihágás minősége szerint s ekként nem engedte elfelejteni, hogy van gondviselés, sors is és csapás is, s ezzel mindkét fél nyert; nyert apám, bár