Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— ,8 — Bácsba gyarmatosított s mely elhagyván szegény szülőföldjét, a tejjel s mézzel folyó magyar Kánahánban fészkelte meg magát. E svábok — mivel Magyarország .oly gazdagnak s paradicsomfélének hireszteltetett, — elejénte nem is igen dolgoztak, s midőn kérdezek tőlük, hogy miért nem dolgoznak? azt felelték, hogy ők Magyarországba csak tenyészni és tenyészteni jöttek. Henyélt a svábság, ette a bő gyümölcsöt, itta az olcsó bort, megbetegedett, halt s csak midőn látá, hogy a madarak itten sem repülnek sülten a szájába, akkor kezde dolgozni s később meg is gazdagodott. „Ezen szapora fajnak volt árvája Orsolya, a derék, vaskos, izmos, emlős sváb leány; de a mit a természet megadott neki erőben és munkái talpraesettségében, azt a kellemben annyira megtagadta tőle, hogy a hol Orsolya megjelent, ott a ház életrevalóbb fiatal férfi-tagjait nem kellett félteni a tiz parancsolat hatodikának áthágásától, himlőhelyes arca védvén a derék szüzet minden tévedés ellen. „Mielőtt a házba jött, meddig énekelte vagy énekelhette személyére alkalmazva az „Énekek éneke44 ezen verseit: „Fekete vagyok, de szép, (ha asszonyi természet szerint önmagát annak képzelé;) ne nézzétek, hogy én fekete sziníí vagyok, hogy a nap sütött engem, hogy árva vagyok sat., hanem nézzétek, hogy a magam szőlejét még megőriztem; nézzétek, hogy szemeim mint a macskák szemei, melyek még a setétben is fénylenek; az én vakszemeim hajamnak fonyatékai között olyak, mint a pomagránátnak darabja; a nyakam hasonló a Dávid tornyához, melybe többen is kapaszkodhatnak sat.44 — mint mondom, hajadon fővel meddig énekelhette ezt? nem tudom, de a mit tudok, abból áll, hogy midőn a házba jött, pártáját rég fölcserélte, mert egy becsületes, ájtatos, eredeti foltozó varga, ki magányát már megunta, hogy házi gondjaiban