Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 9 — résztvevőt találhasson, Orsolyát megkinálá kezével. Gazdasági, társas, vagy természeti hajlam vezeté-e a vargát ezen lépe'sre? nem igen tudtam kivenni; meglehet, hogy mind a három, mert Orsolya külső termete megfelelhetett egy szegény ház igényeinek s a sok félmesszely után Orsolyát mindenestől szépnek és szeplő nélkülinek találhatta, más részről meg mivel minden varga kézimestersége terén a külszinnel meg nem elégedhetik s a dolog belsejébe hatni köteleztetik, meglehet tehát, hogy már ezen okból is annál inkább ajánlá föl Orsolyának kezét, mert az szőlőkertjét megőrizte s igy végre elmondá a varga: „Te vagy az én inyem szerinti bor, én a tied leszek, ha te az enyim akarsz lenni" s Orsolya is válaszolá: „Tégy engemet mint pecsétet a te szivedre, mint egy bélyeget a karodra; szeretetem erős mint a halál, kemény mint a koporsó s szerelmem szenei tüzesek, melyek melegiteni, de megégetni nem fognak." „Ezen természeti, lelki és társas szövetkezésből oly következmények eredtek, melyek képesiték Orsolyát, hogy édes anyai kötelessége mellett végezhessen még segédanyai tisztséget is." „Két hónapig sóvárogtam, mig Orsolya átvette nevelésemet, de elejénte a kölcsönzött tejet sem szinméznek, sem édes tejnek nem tekintettem -— mint mondani szokják; azonban csakhamar hozzá szoktam s mivel szoptató dajkáin jószívű lény volt, azért mindenesetre negnyugodtam s testben lélekben gyarapodtam; de szellemi növésem alapja kevés volt, mert ez a gyermekkoron túl nem hatott, különbözvén a kivándorlóit Orsolya teje Heine Henrik rajnai, szintén Orsolya nevű szoptatódajkájának tejétől, mely szop ójában ennek még kinjai közt is a szellem bősége, elevensége és pezsgő, forrongó tüzessége alapjául maradt meg.