Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 8 — sok más egyebet sem, s azon emberek, kik a sorsot megragadják, vezetik és maguk1 részére csábitják, — szintén nem engedték meg. Nekem meg kellett adnom magamat, de egyszersmind el kellett sajátítanom a spanyolok ama türelmét, mely még akkor is magasztos és nagyszerű, midőn nyomor és halál fenyeget, midőn eltűnt minden remény. Régen kerülget engem a szerencsétlenség s a halál fejem fölött lebeg: de mivel ez utóbbi még nem tette reám kezét, mig a nyomor vendégemmé lett s kivetette a reményt lakomból: azért elhatároztam ezt a száraz földet elhagyni, s az új világ távol nyugotján, az Egyesült Államokban, — hol multam nem szolgál gátomul, nyitni magam számára tért s hol az önfentartás eszközei bár szintén bajosan, de mégis könnyebben kinálkoznak, mint itt. Nyár közepéig még itt várok, hogy az idő és viszonyokra nézve jobban tájékozhassam magamat, bárha csillagunk még nem mutatkozik a láthatáron; a mi azonban az angolországi vendégszeretetet erkölcsileg nyomasztóvá teszi, ez azon nyomorult, megvetendő és gyalázatosan sértegető cimzés, melylyel a felső ház lordjai a toriekkal együtt illetik a száműzötteket, következőleg melylyel annyira megkeserítik az életet, hogy lehetlen innen mielébb el nem sietni. Nekem mindazáltal várnom kell, hogy megtudhassam, vájjon tökéletes vagy csak három negyedrésznyi koldusként kell-e majd az új világba lépnem, mert annál többre, a mit a Hazából várok, s mi még nincs kezeim közt, nem szabad számitanom. Az Isten tartsa és áldja meg kegyedet és gyermekeit, mélyen tisztelt grófné; igaz üdvözletemet Károlyi grófnénak és Almásy asszonyságnak, tiszteletemet Horváth püspöknek, Almásy Pálnak, gr. Teleki Lász-