Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 158 — pótban folytatá útját Eywoocl felé. Meg lehetnek kegyetek arról győződve, hogy azon uri lakban a legnagyobb figyelemmel, gonddal s szívességgel ápoltatott, semmiben hiányt nem szenvedett s minden lehető kényelemmel volt körülvéve. — A végzés azonban másként határozott! Benne mindnyájan hazánk jellemdós derék bajnokát s egy lovagias nagylelkű barátot siratnak. Utolsó nálam létekor, megérkeztekor nagyon szivesen és sok kegyelettel emlékezett egy kisasszonyról, azon húgáról1), ki tavaly atyját Budára kisérte; szíveskedjenek ezt az emiitett hölgygyei tudatni. Holmije nagyobb része már Genfben van, egy része ott, hol a boldogult kimúlt; ezt is alkalmasint Genfbe fogjuk szállíttatni. Addig is, ha kegyeteknek valami kívánságuk van a boldogultat, vagy holmiját illetőleg, szíveskedjenek azt addig is, míg én vagy más határozottabban irandhat mindenről, — velem tudatni Szabó Imre, m. k. Gr. Teleky Sándorné, Bikersteth Johanna, gr. Batthyányi Lajos özvegyéhez. Paris, 1858. JSTOV. 19-dikén. Edes grófné! — Fáj dalomteljes kötelességet bizott reám a végzet és sajnálom, hogy előszer közeledvén Kegyedhez, szomorú tudósítás hírnökének kell lennem. Még csak pár nap előtt a számkivetett bajtársok között állt egy ember, kit mindenki becsült, mindenki tisztelt mint egy atyát, kinek nemes kitartása és nyugalma számtalan szenvedések Ez Sz. A. kisasszony. Mészárosnak hozzá intézett ép oly szellemes mint szeretetteljes leveleit fönnebb kozlötlük.