Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

méltánylatot — annak idejében. Azért kérlek, kezeld vagy kezeltesd át oda, a liol a lajstromot viszik, Hogy, ha úgy tetszenék, igtattassék a többiek közé. Amen. Innét nem irok semmit, mivel Beötliy úgy is megirta, s megírja; hogy kiki baja mellett egészséges, az bizonyos, s hogy az elsőből többet birunk mint az utolsóból, az is igaz. Óhajtom azért, hogy nálad viszájáról legyen. Köszöntetnek innét Tel., Kat., Mesz., azaz három negyed részben mindannyian; a kiegészítő' 4-dik rész mit sem tud erről a levélről, azért mit sem izen. Isten éltessen, áldjon s boldogítson, óhajtja őszintén tisztelő barátod Mészáros Lázár. Gr. Batthyányi Lajos özvegyéhez, Genfbe. Jersey, St. Héliers, Máro. 12-dikén 185(?). Mélyen tisztelt grófnő! — Kegyeddel együtt gyászolni, együtt sirni tudtam, .de vigasztalni nem, s ez oka nem Írásomnak. Vigasztalásra nincs is szüksége a Kegyed viszonyok fölé is emelkedni biró lelkének. Mindazáltal szerencsétlenségében legalább egyszer kezet óhajtottam kegyeddel szorítani, sőt annál többet' meg akartam csókolni homlokát és gyermekeit, Kegyed és azon férfi hamvai iránt való legmélyebb tiszteletem jeléül, kit nagyra becsülék, mindenki fölé helyezék, dacára annak, hogy ő mint státusférfi inkább tekintett a vele együtt működők becsületességére, mintsem ismereteik és erejükre. A becsületesség ugyan végig hiven és igazán maradt meg mellette, de a hiányzót nem pótolhatá. Béke nemes hamvaival. A végzet azonban ezt ép ügy nem akarta, miként