Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 132 — hogy magam már alig tudok egyet is jól beszélni; jobbat keresnék, de nem találok, s azért megadom magamat s Horáccal azt mondom: Duium ! sed levius fit patientia, Quid-quid corrigere est nefas. Azonban ha az Isten segit, megkorrigálom, vagy meglehet, megpriorálom. Szándékom volt utolsó évi avatoncságomat Kaliforniában, az anyaországban, Haraszthyéknál tölteni, hanem e férfit valami szerencsétlenség érte s vagyonában kissé megfogyott, azért is lelkiismeretlen dolog lett volna őt még személyemmel is terhelni. Tehát nem mentem. Már most uj tervvel foglalkozom, tudniillik Európa egyik országában könyvvivó' hivatalt ajánlanak, ép azért a honoráriumért, a melylyel itt jutalmaznak. Ha elsül s képes leszek, mit reménylek, bár mindig rosz számoló voltam, magamat illetőleg, — ugy jövő évi gratulatiomat 3000 s néhány száz angol mértfölddel közelebbről veended s igy, ha nem is eresztenének egészen hozzád, láthatnálak valahol a határon. Ezek igy lévén, midőn azt mondom, hogy itt az egész világ bukásban volt pénz szűke miatt, s mégis, midőn a boltosok kelméik árát leszállították, soha sem adtak el többet mint ekkor, ezzel újdonságaimat kimentettem stb. M. L. Vukovics Sebőhoz. Flushing, Long-Island, 1857. Dec. 26-dikán. Igen tisztelt s kedves barátom ! — Iszonyú boszankodásom és haragomnak abban lásd jelét, hogy először is a legszívesebben köszönöm hozzám baráti hajlammal irt leveledet s másodszor: hogy ki sem viszonozza barát-