Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 131 — A legközelebbi júniusban megtudod, mikor megyek át Európába, ha a sors is ugy akarja; addig türelmesen tanitom két csinos tanitványnémat az olasz nyelvre, a kik már Casti „beszélő állatjait" forditják. Angyali jóságú házi asszonyommal németül és franciául beszélgetünk, ő ángolul szokott nekem felolvasni, s ha e nyelvben hibázom, kijavit. Ezekből láthatod, hogy dolgaim egyátalán nem folynak roszul, s ha állapotom biztositva lenne, mitsem hozhatnék fel ellene. így azonban tanitványaim jövő' évre a collegiumba, tanitványnéim pedig talán a házaséleti járomba — pardon! rózsa-láncok közé —-jutnak, én pedig ismét a levegőben lebegek; mivel azonban az ilyen Lovelacenak mi sem állhat ellen, azért ez majd csak talál valami mást stb. M. L. Mészáros Antalhoz. Flushing, 1857. Dec. 17-dikén. Haragos, de mégis kedves barátom! — A római pápista naptár szerinti nevemnapomon, bár én ezt a régi modorú naptár szerint febr. 23-dikán tartom, nem tudok jobbat tenni, mint rólad Írásban újra megemlékezni; az igaz, hogy nem érkezend ez arra az időre hozzád, midőn a diós-metéltet eszed, hanem bizonyára ott lesz, midőn óhitű atyánkfiai eszik azt guzvacsa s pita mellett . . . . Elj tehát s légy boldog, a mennyire lehetsz s óhajtom, hogy azon pofont, melyet Pesten 1808-ban Traucelnél rám ragasztottál, midőn az examen előtt a doctrina christianat nem tudtam, 10 év múlva ismételhessed a bajai piacon; amen. Engem illetőleg, mint látod, megvagyok; praeceptoroskodom némi sikerrel s annyi nyelvet tanítok, 9*