Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 130 — Elveszitik-e, nem veszitik-e most Indiát roastbeeffaló barátaink? nem világos, de hogy egyszer el kell vesziteniök, az bizonyos. A bárom százezer, fegyverrel már bánni tudó nép, mely eddig másnak szolgált, most már kezdi érezni, hogy a számban van az erő, s bár nem érzi még emberi méltóságát, (mert ha ezt érzené, akkor circum dederuntot mondanék Indiára,) de érzi, hogy jó lenne kis próbát tenni: vájjon nem lehetne-e a gazdálkodást saját hasznára kezdenie? Tehát az csak idó' kérdése, mikor lesz India Indiáé. Köszöntsd Teleky Lacit, Horváth püspököt, Srétert (Lajost), b. Jósikáékat s mindazokat, a kik megemlékeznek rólam. — Isten veled; boldogulj, ha lehet s tartsd meg barátságodat barátodnak, Mészáros Lázárnak. Szutsics Amália kisasszonyhoz. Flushing, Long-Island, 1857. Nov. 23-dikán. Kedves Málim! De meg kell neked köszönnöm azon jó véleményt, melyet irányomban táplálsz; a mostani világban csak egyetlenegy Cupido van, a ki bárha a 80-dik év felé sétikál, mégis fiatal, veszélyes fiatal emberként szerepel, s ennek neve — Palmerston. A te legalázatosabb leveleződ, bárha csak 61 éves ifjú, kevés tévedéseiről végkép lemondott, azaz forcirozott philosophussá lett, minthogy ő már csak a lelket szeretheti, de azt nem, a mi ezt befoglalja, tehát ma ebére, nous soutenons notre thése, ce n'est qu'un songé. — Eboli hercegnő egy szemével egy egész világrészt lángra birt lobbantani; de fájdalom, én a magam részéről két szemű amerikai Ebolit sem ismerek, ki engem ily betegségbe dönthetne.