Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

siránkozom, hogy legjobb barátomnak, a „Charivári"nak is lakatot tettek a szájára; de e helyett a Paganini-, Sainte Cecillé- sa többi termek már nyitva vannak, a szinházakban is erősen működnek, a „Paysanne" igen tetszik, s azt mondják, hogy a „La perte du Brésil" nagyon kedves darab. Most már elég. Éljen kegyed boldogul, s legalább Írásban szeresse kissé jobban legalázatosabb nagybátyját, M. L-t, kit azelőtt Kóficnak hittak. Szutsics Amália kisasszonyhoz, Pestre. Páris, 1851. Dec. 26-dikán. Szeretett Amália! — Adja Isten, hogy Ígéreteiket mások jobban tartsák meg, bárha én megnyugtató reményeket nem táplálok. Mivel azonban mai nap az okos csak annyit tud, mint fiz oktalan, azért nem bánom, ha tévedek, s ha csakugyan tévednék, azon esetre kérlek a küldendőre nézve azon derék, becsületes férfival beszélni, a ki átadta neked a karperecet, mert én ezentúl Anglián keresztül akarok veled levelezni. Ez némi felvilágositást igényel. Isten bocsássa meg bűnömet, én Párisba menekültem! s minthogy unom magamat, ezt olcsóbbért óhajtom megszerezni, vagyis Párist Január 5-én el akarom hagyni s Jersey-be utazom, Franciaország északnyugati partjaitól nem messzire, mely szigetnek meglehetős éghajlata van; távol fekszik, s mégis közel a nyüzsgő világhoz. E sziget is Victoria királyné koronájához tartozik. Ott annak két harmadán, mit itt költök, sokkal jobban élek s nem vagyok folytonos ostromállapot alatt stb. M. L.