Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 117 — külombsége 4 és 1/2 óra. Te a szentelt sonkánál, tojásnál, báránynál, tormánál, mákos szarvasnál, s a többinél ülhetsz, miről itten semmit sem tudnak. Naplómban utána néztem, mikor irtani vagy mikor válaszoltál te nekem? Eredménye az volt, hogy utolsó levelemet decemberben küldtem s mivel octoberben, novemberben s azonkivül még eló'bb augusztus 7-dikén a Niagara zuhataga mellől is irtam, telítit ebbó'l az látszik, hogy én lusta voltam ugyan, de te plusquam lusta, azaz superlative lusta valál; hanem mivel korunk egymáshoz mérve különböző', azért illik, hogy Oregebbséged lustább is legyen. Rólad rám áttérni igen könnyű, mivel Hausherr nem vagyok, s a mint veszem észre — noha már régebben is észre vehettem volna, — ruháimon mindig a zseb volt az, a mi legkevesebb javitást igényelt; s mivel azelőtt sem tanultam meg, hány krajcár van egy húszasban? úgy még most sem tudom, hány cent van egy tallérban. És igy nyolc évi vándorlás, másfél évi parasztság és 2 évi praeceptorság után, midőn a számodási balancot megtettem, részemre nem maradt több 100 tallérnál, evvel pedig messze ugrani nem lehet; de ha elvitetnek innét ingyen, talán meglátogatom Californiát, ott maradván egy darabig; s ha megint elvitetnek, — hanem mindig ingyen, — akkor talán még Európába is rándulnék, és ha szerét tehetném, még téged is meglátogatnálak, mi 1859-ben könnyen megtörténhetnék,1) csak a költségekre nézve volna némi difncultás; hanem ezzel, legalább én, nem törődöm; a ki engem látni akar, az fizessen érte. Mi az idén 4 évre, márciusban csináltunk magunknak urat, s be is igtattuk őt. Mert ekkor M. L. már amerikai polgárrá váland.