Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 114 — s egy ösmerősömmel (gr. Teleky Sándorral) Californiába szándékozom utazni, hogy Haraszty Gusztávot s nejét meglátogassam, stb. M. L. Vukovics Sebőhoz, Londonba. Flushing, Long-Island, 1857. April 5-dikén. Igen tisztelt barátom! — Szívélyes kedves baráti leveledért áldjon meg az Isten; régóta vártam reá, de várakozásomat részben tartalma, azonban legnagyobb részben baráti érzelmed igen is megjutalmazta. Hála ezért neked és ismételvé hála, s mivel látod ebből, hogy mily becsesek előttem soraid, ne várj kérlek kilenc hóig Írásoddal, hanem — hogy ne kérjek sokat, — határozz egy-egy éven át négy levélírást, ha már hatot nem akarnál irni, s ha e két szám közül választottál, ne gondolj akkor vele, irhatsz-e valami nevezetest vagy nem, hanem írj magadról s más hazánkfiairól, reménységedről — ha van, vagy kétségbeesésedről -— ha nincs más. Szóval: a legcsekélyebbnek látszó dolog is, mihelyst honunkat vagy honosinkat érinti, érdekes előttem. Legyen úgy. Leveled fölött való örömem mellett lehetetlen volt el nem szomorkodnom, hogy te vagy egyedül az a szerencsétlen, kinek meg van tagadva .... élvezhetni a házi öröm néhány percét. Furcsa, hogy az oroszlánfejű kis káplárnak1) ki engedték jönni s az izgató Perceinek be engedték menni feleségüket; nagyon rosz fát kellett neked tudtunk nélkül a tűzre tenned, vagy in illo tempore bécsi kollégáidat valamiben meg kellett bántaMásodszor fordulván elő ezen nevezet, megjegyezzük, hogy „kis káplár"-nak Beöthy Ödönt nevezték.