Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)
— 115 — nod, hogy oly engesztelhétlen római pápista pokollal kinzanak. Akármiben legyen a dolog, mivel vigasztalni nem tndlak, azért „macte virtute esto"; tűrj s várj szerencsét, mert talán a magyar nóta szerint nem lesz ez mindig igy. Bár annyi sok egyes- és pár-bajról irsz, mégis köszönöm tudósításodat, de egyúttal sajnálatomat is ki kell fejeznem, Hogy a magyar még a nyomorban is személyeskedéssel bajlódik a helyett, hogy szánná bánná egymás bűneit, hogy megbocsátaná azokat és türelmesebb lenne egymás irányában. Bizony jobb lenne, ha némelykor az „optima lingua caro"-nak s a „pessima lingua caro"-nak némelykor Talleyrand szerint tudna parancsolni. Örülök azonban, hogy Teleki Laci kétszer is megmenekült; de a mit csodálok, abból áll, hogy miként birhatott Ő egy Klapkával összejönni? Mégsem ábrándult ki irányában? Asztalos jó ember, derék katona volt, preterea nihil; magaviselete nem tünt fel. A belföldi (t. i. otthoni) párbajok természetesek; 1848 eló'tt hasonló szellem uralkodott Lombardiában. Éber állását lady Langdale és Bikerstethéktó'l tudom, — kik rendesen leveleznek velem, — s örülök is rajta; derék fiatal ember, noha a „ Times "-szal való összeköttetése szabadsági érzelmét leforrázza; hanem ha valamikor szabad lesz honunk s ha az majd szokott politikai ösvényén kezd el járni, akkor egy státusférfi női ki belóle. — A két fönnebbi asszony (Langdale és Bikersteth) közül melyik szereti jobban a magyart? nehéz elhatározni Az amnesztia innét is többeket visszacsalogat, ha az t. i. olyan olaszféle leend, a mit azonban senki sem olvasott Az öregebbek közül Eötvös már úton van hona felé s fogja-e őt más követni? nem tudom; 8*