Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 112 — A püspöknek rég feleltem, nem tudom, meg kapta-e levelemet; abban nézetemet a katonákra vonatkozólag1 nem roszul fejeztem ki. Prihodáról mit sem tudok. Körülbelől egy év előtt pufra élvén New-Yorkban, midőn adósságai billikomát csordultig látta, fizetetlenül elment, — azt mondják Texasba; ott él-e vagy nem? nem tudom; az a hir is terjengett, mintha meghalt volna, de ki sem tud róla bizonyost. Én itten két, Texasban olvasott hirlapban fel fogom szólítani, hogy adjon hirt magáról s Ujházynak is irok s a mit hallani fogok, megirandoin. Klapkáról tudom, hogy Genfben tizenkét lecke alatt megtanította a svájci bó'rsereg tisztjeit kibontakozni a stratégia és tactica tömkelegéből s hogy most réfet, muster - reiterschaftot vagy coramis - voyageurséget akar napkeletre vinni, hol a Messiást napnyugatról várják. Jól teszi! egy oly lángész, mint ó', keresztültör mindenen, még a lángoson is ! Mi itten csak élünk s ennél sem többet, sem kevesebbet nem teszünk. A napok múlnak egymásután s nem igen változnak, csak mi változunk bennük, készülődvén egy jobb világba. Hogy te későn készülj s hogy családodban még jó, örömteli napokat élvezhess, ez óhajtása tisztelő' barátodnak — M. L-nak. Szutsics Amália kisasszonyhoz. Flushing, Loug-Island, 1857. Márc. 30-dikán. Kedves jó Málim! Ha a természet és saját egyéniségünk törvényeit követni iparkodunk, az idő által nem akarunk legyőzetni, sőt mi óhajtunk azon uralkodni: azaz ezt mindent szétmorzsoló fogai dacára ma-