Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)
— 105 — Mészáros Antalhoz. Flushing, Long-Island, 1856. Oct. 1-sején. Kedves barátom! Már három hete, hogy újra nyúzom ugyanazon rókát és derekasan conjugálok sine femina és azt az e . . tta der-die-das-t bárhogyan tőcsérezem növendékeim fejébe, bizony azok mégis nadrágot húznak a némberre fel, holott . . . qui cum glória adhuc militant. Ezek igy lévén, könnyű nekem nevetni, midőn az itteni hideg és nedves augusztus és szeptember sem gabnámat, sem kukoricámat nem rontotta meg, sem pedig az áruk nem busit, és mivel pro nunc et tunc in salvis sum, tehát rokonszenvileg sajnálhatlak, noha mitsem használhatok sem sajnálkozásommal, sem általad ismert legjobb kivánataimmal, s azért emlékeztetlek a régi nótára: „Ne búsulj és légy vig, nem lesz az mindég igy!" stb. Igen örültem, nem annyira mivel megtörtént, — mert más kárán soha sem tudok örvendeni, •— midó'n valahára megint lólopásról, mint tősgyökeres bajai tettről hallottam. Hat éve már, hogy olyasról nem hallottam, a mi jele előmeneteles polgárosodástoknak, mit mi itt az indiánokra hagyunk, kik azt cum excellentia gyakorolják. Kivánságodat illetőleg, azt annak idejében örömmel teljesitem, azaz megküldöm a narancs- és citrom-görögdinnye magvat; igy pedig azért hivják, mert gyümölcsét hámozni lehet, és az egésznek bele, mint a narancsé, szeletekre osztva együtt marad s úgy adatik asztalra; különben jó, édes és külön ültetendő. Küldök továbbá citrom-sárgát, az itteni legjobb dinnyét, mely kicsiny, kötött héjú, de a szájban elolvad, — azután néhány más dinnye magvat, ezenkivül óriás tököt, olyas édes kukoricát, Lima-babot, mely 10—12 láb magas póznához