Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 94 — Vukovics Sebőhoz. Flushing, Long-Island, 1856. Febr. 10-dikén. Igen tisztelt barátom! — Hála Istennek és igen szépen köszönöm, hogy megszólaltál — s igen örülök, hogy meg nem haltál, noha jobban örülnék, ha nagyobb örömben részesülhetnél magad és családodra vonatkozólag; hanem mivel nem állnak dolgaid roszabbul, azért csak azt óhajtom szivemből, hogy ezentúl minden jobban menjen és sikerüljön. Igen sajnálom továbbá, hogy júliusi szives soraidat meg nem kaptam, de nem csodálom azok kézbesítésének elmaradását, mert a nyúlszivű Kárász a még nyulszivübb vegyész, Nendvich kalauzolása mellett (a fiatal Csernovicsot mivel sem terhelem, ő egy compromittáltnak lévén fia,) New-Yorkban való 8 napi tartózkodása dacára meg nem látogatásomnak más okát nem bírta kitalálni, mint azt, hogy idejük szűk volt s igy leveledet sem volt érkezésük átadni. Isten velük! Horváth borkereskedő püspök úr talán lételemmel együtt szintén elfelejtette hollétemet, annál is inkább, mivel Father Mathews pártolói és pártoltjai vagyunk s a spirits-dealereket (szeszkereskedőket) vádoljuk leginkább a közönségesen elharapódzott részegség miatt, — azért hát mint üzlete ellenesét, nem akart megörvendeztetni soraival, tudván, hogy a vizivók mértékletesek, ezek pedig takarékosak, következőleg fmancialiter jól rendezettek, — s igy levelét nem olvastam, nem olvashattam. Ez azonban nem oly nagy baj, mivel gróf Batthyányi Lajos né már elébb fölkeresett levelével és helyettesitette a püspök tisztjét, 100 tallér küldeménynyel megelőzvén feleletemet, miért az Isten áldja meg őt.