Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 3. kötet (1867)

— 95 — Az emigratió személyeirőli tudósításodat igen szívesen vettem, mert liollételüket részletesen nem tudtam, noha általánosságban Szem ere tudósított. Kossuthnak csillaga itt is lemenőben van, s 28—30 leveléből ép úgy nem okultam, mint elébbi handabandázásaiból sem. Azonban bár barátjai száma „törpe minoritásra" szállott le, de a kik megmaradtak, szorultságában istápjai lesznek, ha igaz, a mit ide irt, hogy levelezéseiből és cikkeiből él, mit drágalátos neje betegsége miatti leverő szomorúsága igen sályossá tesz. Noha barátja nem vagyok, mégis sajnálom őt, kevés előrelátási tehetséget tanúsítván arra, hogy szerepének élete végéig való biztosítását el ne mulaszsza. De jobban sajnálom, mintsem irigylem azokat, kiket a szükség angol szolgálatra kényszeritett vagy kényszerítend, mert mióta Angolhon Türt oly alávalóan küldötte Bukuresztbe, tudván, hogy pártolni nem akarja — — -— azóta hajlamom Angolhon iránt gyűlöletté kezd változni, s ezért ettől minden roszat igen, de semmi jót sem várok. — •— — Az itteni magyarok megvannak, vegyesen jól és roszul. A nagyobb szám az utóbbihoz tartozik, a kisebb az elsőhöz. Ezek közt Házmán, mint Schwarzer bécsi nagyborkereskedő ágense, igen sikeresen halad előre. — Fehérvári Jowában millionáriusnak készül. — Speletics, Majtényi, Wargha mint farmerek boldogulásnak kezdenek eléje menni. — Rombauer St. Louisban él s Ujházy és Eötvös Miháy Texasban kisértgetik szerencséjüket. — Nemegyeyt egy uj vasút építésénél szép fizetéssel fogják alkalmazni. — Demeter őrnagy Clark-oskodik,1) az itt író pedig praeceptoroskodik. !) Vonatkozás Clarkra, a buda-pesti lánchid építőjére.