Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 98 — az utóvilág vindictae Dembinszky anae-nak fog tartani, pedig e sorok irója azt veszteségünk nagysága kimutatására hozta fel. Elég az hozzá, a sors sem az egyiket, sem a másikat nem engedé meg. Szolnok bevételének hire 5-ikén este érkezett TiszaFüredre. Dembinszky e tudósításra remélni és hinni kezdé, hogy mivel a kormány nem birt igazságot szolgáltatni, talán ezen, következményében fontossá válható győzelem után a had irányzatát újra neki adja át. Mivel pedig azt nem tehetné s mivel ő saját tervének üdvéről tökéletesen meg vala győződve, s hogy annak sikerültét láthassa, nemes önmegtagadással magát D a mj a n i c s táborkari fővezetőjének ajánlá, s magát alája vetni igérte, ha a kormány a fővezérséggel Damjanicsot ruházná fel. Damjanicsot azért ajánlá, mert benne a hir és közvélemény nyomán rohanó, romboló hőst vélt találni, kiben a küzdő és vitézi tehetség nagyobb, mint a hadi tudomány. Hogy ezt elérhesse, — mint Dembinszky mondá, — Kossuthtól összejövetelt kért, mire Kossuth, bár megígérte, meg nem jelent s elutazott. Ezt később Kossuth tagadta. „Amicus Plató, sed magis ainica veritas". -— A kettő közötti előzmények után többet s elébb hiszek Dembinszkynek, mint Kossuthnak. Mivel tehát nem birt Kossuthtal összejönni, futár által jelenteté Debrecenbe azt, mit az elébb mondánk. Ha a hadügyminiszter előbb tudhatja vala, hogy Damjanics gorombaságaival Vettert később hideglázba sülyeszti, vagy ha felteheti, hogy Vett érnek oly gyengéd idegrendszere van, miszerint azokat visszatorolni nem birja: ez esetben Damjanics kineveztetését pártolta volna; de mivel Vettert katonai tudománya miatt Damjanics fölé helyezé, — ezt nem pártolhatá. — A poste-