Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 94 — riori kitűnt: bár pártolta volna! mi sok történik máskép, vagy egyátalán nem történik! A már régebben elmondott viszonyok közt s előzmények folytán Dembinszky tökéletes visszahelyezését a hadügyminiszter lehetetlennek látá, másrészről Damjanics fővezérré neveztetését ujabb viszálkodások forrásának tartá s azért Dembinszkynek megirta, hogy a kormány őt Debrecenbe várja, — további szolgálatát kedvezőbb alkalomra kérve ki. • A kormány sem adott helyt kérelmének, gondolom, tán Görgeynek fővezérré neveztetése utógondolatja miatt. A ,mint Dembinszky Debrecenbe érkezett, uti levelét kéré, minek ki nem adását s szándékáróli lebeszélését a jelentékenyebb országgyűlési tagok magukra vállalák, s ezeknek közbenjárása és kérése folytán Dembinszky az országban maradt. Az angolok és amerikaikon kivül, sőt — háborúban — tán a franciákon kivül is más népek, — s így mi magyarok is — az időt megbecsülni még nem tudták, s igy több más nyomoruságunkhoz az is csatlakozott, hogy sok mulasztásunkért bűnhődjünk. Mivel tehát a seregnek határozott és látható feje nem volt, azért az egész háború vezetése tespedett, s mi sem tétetett arra, hogy a szolnoki ténynek több eredménye legyen. A mint meghallá az ellenség a szolnoki eredményt, seregének egy részét azonnal a vaspálya felé utasitá, gondolván, hogy mivel a magyar seregnek a Tisza balpartjára kellé átkelni, most másfelől szándékozik szerencsét próbálni. Tisza-Füredről mitől sem tarthatván, az új merénynyel máshol vélt találkozhatni. Az ellenség e mozdulatának azon sükere lőn, hogy Damjanics nagyobb ellenséges erő közeledéséről érte-