Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 90 — váratlan, de mégis örvendetes hír lepte meg őt, s vele sziveró'sitőül a hont. Február 26-án, épen azon napon, midőn tábornokaink Dembinszkyről úgy nyilatkoztak, hogy fejét veszté, ez az ellenség átalános mozdulatai következtében Damjanicsnak parancsot külde, hogy Cibakházánál a Tiszán keljen át s az ellenséget Szolnokon véletlenül rohanja meg; és figyelmezteté egyszersmind, hogy mozdulatait óvatossággal vigye végbe, nehogy nagy veszteséget szenvedjen, — s azokat lehetőleg úgy tökélesitse, a mint azt más tervei kivánják. Damjanics, a mint a parancsot 28-án vevé, azt március l-jén vagy 2-dikán foganatba is akará venni, de előnyomulása közben a sűrű köd miatt elszélyedvén, helyesebben : eltévedvén, seregének egyik része, az ellenség részéről észrevétlenül, előbbi helyére visszatért. 3-dikán újra Szolnoknak tartott s ott az ellenséget véletlenül megrohaná, éreztetvén vele eljárási hanyagságát. E támadás annyira sikerült, hogy a helyőrség részint szétveretett, megöletett s a Zagyvába fulasztatott, részint pedig elfogatott. Egy készen tartott vasúti vonat az első lövéseknél útnak indult, hogy az Abonyban levő osztrák lovas osztályokat segitségül hozza. Az alatt Vécsey tábornok is T.-Sz.-Miklósról, ki Damjanics tervének biztos kivitele segélyére utasittatott, Szolnokra érkezett s a városon keresztülhajtva, az ott tébolygó ellenséges gyalogságot űzvén, az ellenséges lovasságnak saját" lovasságával ellenállott s azt, a Damjanicséval egyesülve, sikerrel vissza is verte. Ezen esetnél Hügel, a Hannover nevet viselő huszárok egyik csapatának kapitánya, igen kitünteté magát. 0 volt az első, ki kiszemelvén a kedvező alkalmat, az ellenség lovasságát minden parancs nélkül legelőször tá-