Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

madá meg s előnyomulásában hátráltatás mig annak tökéletes visszaveretését nem eszközlék. A napi zsákmány 6 vagy 8 ágyú, egy zászló, pénzes és több más társzekér és sok fogoly volt. Hanem nálunk a szép tett árnyékoldalak nélkül nem lehetett. Gr. Vécsey öregebb tábornok levén, az egésznek törvényes yezénylöje is o volt. E szerint további rendeleteit kiadni kivánván, ezeket Damjanics nyersen visszautasította, s az engedelmességet eléggé nem roszalható aljas szóvita közt megtagadta. E kicsapongás a sereg szeme láttára történvén, rosz példát adott. Vécsey gyenge jelleménél fogva s mivel talán érezte, hogy a sereg bizalmát nem igen birja, hatalmával élni nem tudott; s ezért tapasztalta, hogy Damjanics maga részéről követelte ugyan a fegyelmet, de a hol úgy tetszett neki, azt főnökétől nem szép modorban is megtagadta. Damjanics hoszabb ideig levén ausztriai szolgálatban , s magyar gránátosokkal töltvén idejét, ezek által úgyszólván imádtatott, mert a szolgálaton kivül velők mulatott, társalgott, ivott, s barátjuk, pajtásuk volt. Ezen modorát ujabb alattvalói modorához is alkalmazá, és mi alkalmat sem mulasztott el, hogy rájok hasson. S e hatás annál könnyebb volt, mert testalkata nagy és izmos levén, már az által is imponált s a köznép szeretetét és tiszteletét önkénytelen megszerzé. Vécsey, nehogy a szóvitán kivül nagyobb botránynak is nyisson tért, engedett, s vezényletét átadva, a sereget elhagyá és Debrecenbe sietett. Ez esetnél a különben derék, de bűnös és önhatalmát áthágó katonát, mi több: a sok helyen győztes vezénylőt kellett volna büntetni; s ezt tenni nem lehetett, mivel Görgeyn kivül Damjanics szintén a nemzet kegyence volt.