Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 80 — varba jővén, visszafelé tartott; Görgey személyes kérdésére illetlenül felelvén, ez őt levágatni parancsolta, mire a fiatal ember futni kezdett s le is koncoltatott. Mily embertelen viselet ez egy főbb vezénylő részéről, s egy olyan irányában, kit az ütközet végével — ha a büntetést megérdemlé — törvényesen elítélhetett. Több ilyes qui pro quo történt, mely több főtiszt szellemi emelkedettségéről nem a legszebb bizonyságot szolgáltatá; de inivel ezek harcias körülmények közt történtek, oly körülmények között, mikor a heves és izgatott indulat a tetteket nem fontol fcatá meg. — bár nem szépek, — mégis megbocsájthatők. Az országgyűlés, a kormány stb. szemei mind Eger felé voltak irányozva, mivel belső sugallattuk mondá, hogy létük ott döntetik el. — A rögtön visszatért kormányfő — mint már máshol láttuk, — szintén reménységeket táplált és jó kimenetelt jé)solt. Midőn a seregnek várakozás ellenére Tisza-Füredre való visszajöttét hallá, s a jövő jé) reményekre épített terveit meghiúsulni látta, — elszomorodott, s álmadozásainak dugába dőlte miatt elkeseredett. A hon kijózanodott része sajnálta balszerencséjét, de nem csüggedett, sőt midőn a részleteket hallá; midőn a tarka-barka, személyes érdekek szerinti elbeszéléseket megérté, melyek az ütközetnek oly rosz és váratlan kimenetelt adtak; — s végre midőn az is értésére esett, hogy majd minden tábornok, kormány- és más biztos azon vezért vádolá ügvetlenségről és hanyagságról, kiben akkor legtöbbet bizának: akkor az egész közönséget fájdalommal párosult boszankodás fogta el. Es a lázadó és fegyelmetlen tábornokok, kik a fővezér terveit oly ügyesen tudák meghiusitani s ezzel egyszersmind a haza óhajtását, — ha csak kevés türelemmel várták volna be a közvélemény verdictjét. mely mindent „fait accompli" után helyesel: talán többet