Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 81 — nyernek, mintsem ügynökeik által nyertek, kikre azt bizták, hogy Debrecenben eljárásukat védjék és szépitsék. Ezen ügynökök közt a legélesebb s legpergőbb nyelvű Zákó István, ki mint ó'rnagy és képviselő némely szabadalommal birván, legizgatóbb emissariusuk volt. — Ezen derék férfi a szabadelvüség szine alatt a forradalom előtt és alatta is, önnön szavai szerint, nagyon szeretett Kossuth nótáján táncolni, s mivel a politikában s a képviseleti rendszerben rágalmazás, megszólás s másnak lealacsonyitása nélkül alig lehetett célt érni, — itt is e fegyvereket használta, hogy pártolói rosz ügyét védje és szépitse. Sikerül is igyekezete, ha módot és mértéket birt volna tartani; hanem mivel nagyon szenvedélyesen s csak titokban fondorkodott, s mert a régi latin közmondás szerint: a ki igen menteget vagy mást igen vádol, az önmagát vádolja; azért a hadügyminiszter s a hazát dióhéjban képviselő Debrecen a fővezért el nem ítélte, sőt midőn hallá, hogy Görgey a fővezér egyenes parancsának ellene szegült,' Ítéletét fel is függeszté. Végre, midőn tudomásra jutott, hogy Görgey s őt pártolólag Szemére, ki szintén a fegyelmetlenek ügyéhez szegődött, aljas, s mivel periculum in mora nem volt, tehát egyszersmind törvénytelen eljárással a fővezért elzárta,— bár később szabadon bocsátá, — s hogy igy a lázadást sanctionálta, — mondom, hogy mindezek csökkenték a közvéleménynek Görgey felé hajlását s a mérleget a megbántott s lealázott fővezér részére nyomták; s hogy a dolog miben léte teljesen kivilágosodjék, s hogy az igazságot a világ elé lehessen tárni, Kossúth, a kormány feje, és Mészáros hadügyminiszter Tisza-Füredre indultak, hová — ha nem csalódom — március 4-dikén, déli 12 óra felé érkeztek meg. A sereg legnagyobb részét a föntebb mondott helyein. 6