Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 79 — Hogy az ellenség győzelmének eredménye nem volt nagy, azt az „Esquisse" irója e szavakkal mondja: „La victoire remportée a Kápolna resta ainsi sterilé. L'occasion opportune était passée" stb. Szép az is. hogy egész naiv őszinteséggel kimondja, miszerint nem tudja, vájjon mily körülmények hátráltatták Zeisperg tábornokot feladata teljesítésében, hogy t. i. a csata előtt már legyőzottnek mondott magyar sereget hátrálásában megsemmisítse. Ha Zeisperg ennek okát nem nyilvánította, ágy azt csak az Isten tudja, mert én csak gyanitliatom, hogy vagv az egerfarmosi állás imponált neki, vagy pedig hogy ezen általam ismert, egyenes és le nem bilincselt nyelvű derék német katona Windischgratz rosz rendeleteinek szolgált áldozati bakjául. Az osztrákok azt állitották, hogy ők oly vitézül harcoltak, mikép, bár mindenhol (még Kápolnánál is?) gyengébbek voltak, mégis mindenütt győztek; s mivel ezt tették, persze lehetetlen volt ágyukat veszteniök, s igy magyar találmány volt az, hogy mi négy ágyujokat elfoglaltuk. De hagyjuk ezt, mert egy kérdésre úgyis adósak maradtak a felelettel, t. i. arra, vájjon mily katonai eszmének s tudománynak tulajdonitassék az, hogy győztes és támadó sereg létükre a győzelem után nem sokára, só't azonnal védelmi rendszerre mentek át a támadásból, s Lascy elavult védrendszerét választák, mindenütt felvigyázandók s ezzel magukat elgyengitendők, hogy igy mi tevékenységet se legyenek kifejteni képesek. Áttérve Görgeyre, ennek jellemzéséül, de sajnálattal elő kell itt hoznom, hogv Krisztus urunk ezen mondását: „A ki bűnösnek nem érzi magát, dobja reám az első követ", önmagára nem alkalniazhatá s a követ mégis oda dobá! Egy szerencsétlen, — megengedem azt is, hogy bűnös -— fiatal ember, a mások zavara által szintén za-