Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 78 — minthogy az osztrák sereg azt meg nem támadta, valamint Görgeyt sem. A magyar sereg március 2-án a Tisza balpartján biztosságban volt, kivéve a fentebbi őrséget. Klapka TörÖkSz.-Miklós felé utasíttatott, Kmetty és Guyon TiszaFüred mellett állott, Tisza-Füreden pedig Aulich, Pöltemberg, Görgey, s a főhadiszállás Dembinszky vei. Mit tett a magyar sereg? láttuk; mit tett az ausztriai? kivehettük; továbbá hogy február 28-án miért nem használta fel jobban az ellenség az időt, s ha már előröl támadni nem akart, tehát miért nem oldalról, és pedig erélyesen Poroszló felé? -— azt a történészeinek kell majd felvilágosítania. Ez események közt seregünkre vonatkozólag az egyetlen haszon — ha ugyan haszon, — abból állott, hogy mivel hátrálásánál a rendnek némi alakját tünteté elő, irányában az ellenség véleményét javitni kényszerült, ha igaz az, hogy Windischgr'átz ezen szavakat vallotta: „Wir habén jetzt kein Insurgenten-Heer vor uns, sondern eine Armee", — mely mondása a hercegnek amint becsületére válik egy részről, ugy más részt nem igen szól mellette azon hivatalos jelentése, mely szerint nagy győzelmet említ és a háborúnak 14 nap alatti bevégzését, következőleg a magyarok rövid idő alatti lenyügzését jövendöli. Ezen győzelmek hirének vétele után történt a kremsmiinsteri árnyék-országgyűlés eloszlatása, s az új alkotmány oktroyálása, melyben a Gleichberechtigimg s egyéb elvek kimondattak. Az ellenség nyeresége Sch 1 i ckk e 1 egyesüléséből, a magyar seregnek a Tisza balpartjára kényszeritéséből s azon főelőnyből állott, hogy a jobb parton szabadabban működhetett, hahogy győzelme dacára más részről fenyegettetve, hátravonulni nem kényszerittetik, miről alább szólandunk.