Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 77 — osztályával Egerfarmost elhagyá, s e hátrálását azon egviig-yü kibeszéléssel szépítette, hogy o kész lett volna állását megvédelmezni, ha hadteste 14 ezer helyett kevesebbet számit! Hanem mivel kelleténél több embere volt, hanyathomlok futott vissza s ágyúit és társzekereit a sárban hagyván, Poroszlóra s onnét Tisza-Füredre menekedett, s ezt azért tevé, mivel az vala a számára kiadott parancs, hogv állomását utolsó csepp vérig védje. Vitéz tettének diszjeleit mások vonták ki a sárból s vitték Tisza-Füredre, 6' pedig pirulás nélkül azt mondta, hogy hátrálási parancsot kapott, Görgévnek szintén tetszett március elsó' napja estéjén Sz. Ivánt parancs nélkül lopódzva elhagyni s magát Poroszlóra visszahúzni. A mint a fővezér e rendetlenséget és bűnös eljárást látta s hallotta, a többi seregrészeknek ő rendel é el a hátrálást, minden hadtestnek s osztálynak kitűzvén szállásolási helvét a Tisza bal partján. Görgey hadtestének jutott a sors Poroszlót védeni, hanem ez is dacos főnökével együtt ellenkezőt gondolt, s 26 ezer osztrákot látván maga előtt s magát Poroszlón biztosnak nem tartván, az egyenes parancsolat dacára magát Tisza-Füredre vonta vissza. Valami különös tünemény, fata morgana, vagy osztrák szemfényvesztés uralkodhatott azon időben, hogy majd minden tábornokunk a látkörön az egész osztrák sereget s ennek élén Windischgratzet látá, bottal kezében, mely előtt bókolni és melynek hátat fordítani kényszerült. Ezen szemkáprázat volt az, mi Görgeyt a fővezéri egvenes parancs megvetésével (mely a kormánynak is bemutattatott,) Poroszló elhagyására kényszerité, holott utána azt 5 század würtembergi huszár Hertelendy vezénvlete alatt egy hétnél tovább fütyörészve tartotta.