Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 74 — ezredből, mely az első vonalt vitézül vissza is verte, de mivel hátulról nem segitietett, a nagyobb rendes erőnek helyt adni kényszerült. Pöltemberg hadteste önmagában a Schlickénál erősebb vala, sőt ha ez Windischgratz némely osztályaitól segittetik is, — mi ugyan nem történt, — állásából még akkor is előnynyel mérkőzhetett meg vele, mivel Görgey egész lovassága által segittethetik. Azonban a helyett, hogy hadteste megmérkőzött s a lovasság használtatott volna, — hátrálni kezdett. Bulharin verpeléti állását még egyre tartá, hanem G ö r g e y t ő 1 annak elhagyására utasíttatott, s bár B u 1harin életével kezeskedett, hogy állását meg birja tartani, másodszori parancsolat után elhagyá s így az egész sereg Kerecsen felé hátrált. A csata-nap veszve volt ugyan, de mivel kevés veszteséggel volt összekötve, az ütközetet tovább lehetett folytatni, s a hadi szerencsét még meg lehetett kisérleni. Merényelni pedig azért lehetett ezt, mivel a mintegy "36 ezerből álló s a kétnapi csatázás után alig észrevehető fogyatkozást szenvedett sereg Mezőkövesd és Kerecsen között jó hadi állással birt s legroszabb esetben biztosan hátrálhatott. Az ellensereg morális ereje már azért sem növekedett, mert a gyülevésznek tartott sereget kétnapi csata után azon rendben találá, a milyenben kezdetben; s ha az ellenség a harmadik napon nem győz, hátrálni kényszerül, mivel a Tisza balpartján szaporodó magyar csapatok őt, sőt még a jobb parton levő gyengébb csapatait is, hadi tartalék - szereivel együtt — veszélyeztethetnék s két tűz közé szoríthatnák. Február 27-én este a főhadiszállás Kerecsenben volt s a sereg Mezőkövesd és Füzes-Abony környékén tanyázott. Február 28-án történt-e vagy azelőtti napon? bizonyosan nem állithatom, hanem az a tényre nézve mit