Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 75 — sem teszen. Elég az hozzá, Kmetty tábornok hadtestének lovassága pihenőben lévén, az ellenség lovassága által rögtön megtámadtatott, mely támadást azonban a mieink gyorsan eléje vágtatva, győztesen visszavertek s az ellenségtől négy lovas ágyát vettek el martalékul. E csekély és váratlan győzelemtől felhevülve, az annakelőtte a csatázásokban mélázók és alvók csakhamar támadólagos előnyonmlásról rebesgettek, s ezt leginkább azon tábornokok akarták, kik nem a legszebben működtek; ezt azonban Dembinszky megtagadá. — Okai, melyek erre készteték — miként azokat e tények leirója egybevetette, — a következők voltak: Először: Azon sereggel támadást merényiem, melynek Aulich. Pöltemberg és Klapka alatti osztályai roszul csatáztak, — s hogy több veszteséget nem szenvedtek, esak fővezérök hősies elszántságának köszönheték, — nem tartá tanácsosnak. Másodszor: Egy manoeuvrirozni nem tudó sereggel, melynek fejei önmagokra hagyatva, — nogy többet ne kelljen mondanom, — a többi részekkel önállólag és összhangfzólaff működni nem tudtak, a biztos állást összesitett erővel elhagyni s támadólag előrenyomulni — lehetetlennek tartá. Harmadszor: Oly támadó képességet és katonai képzettséget, milyennek az osztrákokat tartották, a föntebb jellemzett elemekkel megtámadni még akkor sem akará megkisérleni, ha a csatatért önmaga választhatta volna, melyen az ellen támadását könnyebben torolhatná viszsza. Végre Negyedszer: Elüttetvén mostani tervétől, arra, hogy az ellenségnek kárt okozhasson, Tisza-Füreden jobb alkalom kinálkozott. Az elébbi körülményekhez még az élelmi biztosság roszakarata vagy restsége is járult, mivel az eleség bő-