Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 62 — felruházott kormánybiztos, ekkor még Dembinszky viseletét méltányolta. A másra nsérelmek ekként ki lévén egryenlitve, a sereg;részek céljuk felé irányoztattak. Eddig Magyarhonban hadtestületek, hadosztályok, egy szóval katonaság létezett ugyan, de hadsereg nem, mert fővezér nem volt. Most először látunk 36—40 ezer főből álló, 100 ágyúval s 4000 lovassal biró s a többi szükséglettel is ellátott hadsereget, mely Mezőkövesd és Eger felé indíttatott, s mely a haza sorsát eldöntendő volt, s mely a hon bizalmát növelheté, sőt növelte is. Mig a pest-miskolci uton mozgó sereg előnyomult, más tájakon mi különös sem adta magát elő; azért is e sereg mozdulatainál maradunk, mig csak a vezénylet meo- nem változik. Itt azonban még" fel kell hoznom, hogy Dembinszky Tisza-Eüredet erőditett hídfőnek akarván látni, ott erődítéseket rendelt, hogy igy egyszersmind biztos átkelési helye legyen. Dembinszky vezéri előrelátása kiszámolta, hogy Windischgrátz Schlick veszélyezett állapotának segélyére fog sietni; vagy őt visszahívja, hogy egyesülten nagyobb erőt fejthessenek ki. Ebbeli számolása nem is csalta meg. Schlick február közepe táján, mint láttuk, Sajó-Sz.-Péternél másodszor is megjelent, honnan — mivel át nem törhetett, — visszavonulni kényszerült, s akkor azon tájon a Sajó völgyéből Pétervásár felé keresett összeköttetést. Ha második kísérlete helyett útját folytatja, Pétervásárt elébb elérheté s elli agyhatá s Verpelét körül előnyös hadi állást foglalhata, — mielőtt Dembinszky serege oly számmal Egerhez érkeznék, melylyel vele megmérkőzhetett vagy őt el is nyomhatá. Sőt még Dembinszky előrenyomulását is hátráltathatá, mialatt saját fővezéréveli összeköttetését s munkálkodását misem akadályozhatá.