Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)
_ 6*3 — Schlicknek hibás hátrálási késedelme Demb in szky11 ek Egerhez jutását eló'segité, mivel az egyenes vonalon hamarább előnyomulhatott, a pétervásári szorost Síroknál megszállhatá s igy Sehlicket fővezérétől tökéletesen elzárhatá, — mi meg is történt. Az ellenség Windischgrátz alatt összegyűjtvén seregét, Szolnokot egy lovas s egy gyalog dandárral szállva tartá, a vasutvonalat Jellasicscsal elhagyatá és Schlick segélyére sietett. A gyülevésznek tartott magyar sereg szétverése könynyu feladatnak tekintetett, azért is e sereg egyenesen Gyöngyösnek vevé útját. Vájjon ez az osztrák vezérnek legjobb mozdulata volt-e, nem bizonyos; mert hadi hajóhidai is levén, ha Sehlicket magára hagyja s a Tiszán átkel, Sehlicket bonyodalmából e mozdulata által is kimenti, s ezenkivül még a magyar kormányszéket pénzjegy-sajtójával együtt veszélyezteti, s Dembinszkyt aligha arra nem kényszeriti, hogy a Tiszán átkelvén, a kormány segitségére siessen. Dembinszky a hadi események közt figyelmezteté a kormányt az ilyen lehetőségek történhetésére s megjegyzé, hogy mivel Debrecen nem esik a Tiszától igen távol, ez őt szabadon s a hadi kellékek szerint működni nem engedi, s hogy figyelmét az ellenség s a kormány közt kellvén megosztania, 10,000 embert mindig nélkülöznie kell, csakhogy a kormány székhelye biztositva maradj on. A kormánynak figyelmébe egy életre való eszmét ajánlott, tudniillik hogy ez papirpénz-gyárát helyezze valamely várba, vagy oly helyre, hova az ellenség csak a hon végóráiban hatolhat; hogy az országgyűlés, mint az egyedüli hatalom, kényelmét feláldozva, magát az ő seregénél helyezze el, hogy ekként a sereg egyedül csak hadi célját tarthassa szem előtt.