Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 56 — ték; bár e szándéka, célja ellen kifogás nem lehetett: mindazáltal nagy hibának tünteték ezt elő. sőt irigységből eredettnek tulajdonították. A szegény hadügyminiszter azzal vádoltatott, hogy a belföldi érdemet — talán azért, mivel birtokosa fiatalabb, vagy a csatavesztéseiről ismeretes hadügyminiszternél ügyesebb volt, — elismerni nem akarta. Hogy miért nem volt a hadügyminiszter a serdülő genialitásokkal megelégedve? •— láttuk, s miért nem Görgey vei? — azért, mert ez dacos eljárásánál fogva maga mellett független gondolat-nyilvánítást meg nem szenvedett, s föltétlen hódolatot követelt, mit ő maga — felsőbb kényszerítés nélkül — meg nem adott. Az igaz, hogv az összes had látható feje, vagyis Görgev irányában, — annak eddigi hadi tettei következtében — hódolatra nem kényszerült a hadügyminiszter; de az is igaz, hogy egyetlen hivatalos levelezésből sem tetszik ki, mintha irányában méltányos nem lett volna: sőt még akkor is, midőn hibáztatólag kellett ellene föllépnie, ezt soha sem tevé parancsolólag, hanem csak tanácslólag. Ezekből kitűnik, hogyha Görgev szívvel, polgári érzettel, hazaszeretettel, s mint valódi katona: kötelességi öntudattal bír, Dembinszkv kineveztetését engedelmesen kellett volna elfogadnia, mely őt, a fiatal egvéniséget, egv európai hadi tekintély alá rendelte, és ezt, mindent feledve, a legnagyobb önmegtagadással annál is inkább kellett volna tennie, mert a haza veszélyben forgott! Az öreg cammogó fickó (miként a sereg a hadügyminisztert nevezni szerette) azonban gverekesen itélt, midőn azt tételezte föl, hogy egy fiatal szerencsén, — ki alig mászott fel az uborkafara, — az önmegtagadást annyira vigye, mikép az a Haza javát mindenek fölé helyezze, következőleg még azon dicsvágy fölé is. melv Görgevt a többiektől megkülönbözteté. Az öreg fickó — ha szemei