Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 57 — voltak — láthatta, hogy a liatal vezénylők gondolatjárása mindenre kész volt, akkor, midőn önfelmagasztaltatásuk azzal összeköttetésben létezett; de ha önbecsérzetük másodszerepre vagy engedelmességre szoríttatott, a honért keveset vagy csak mellékesen gyötrődtek; azaz mindenki elsősködni s a Haza nemtőjének akart tartatni. — E törekvés abból is kitetszett, hogy Görgey, a hazafi, a derék katona, a geniális férfi, midőn annak próbája eljött, mit első „pásztori levelében" kifejezett, hogy t. i. ő a kormánynak csak a tiszti kinevezésekben engedelmeskedik, — midőn Dembinszkynek föléje helyezését olvasá, nem átalotta magát egy napi-parancsban igy kifejezni: „Hogy annyi fáradozás, a haza iránti annyi áldozat és nagy tett (?!) után mélyen érzi magának s a seregnek eme megaláztatását. Mivel azonban azt mondják, hogy az idegen férfi előbbi hadjárataiban megkülönböztetett hadi képességet tanúsított, — tehát engedelmeskedjenek neki." Lovagias, avagy hadvezérhez illő volt-e ezen nyilatkozata? Hazafias tett volt-e ez? Ennek megbirálását másokra hagyom. A hadügyminiszter bírált, de elég hibásan, mivel gyengén s Hiedelemmel hányta Görgey szemére ezen katonátlan eljárását, sőt kijelenté, miszerint fölteszi róla, hogy indulatát a haza javáért mérsékelni s szolgálatát hazafiként végezni fogja. Mint később kiviláglott, a hadügyminiszter falra borsót hányt, mert Görgey saját körében egy aljas eljárást elszenvedni nem átallott, melyről lehetetlen, hogy tudomása ne lett volna. Ugyanis egy emlékirat, helyesebben ellennyilatkozat köröztetett seregében aláírás végett, körülbelül a következő tartalommal: „A hadsereg meg nem elégedését jelenti ki az iránt, hogy a kormány által jóváhagyott hadügyminiszteri rendelet a hadsereg vezényletét idegen főnek adta át, miben is mind vezére, mind a sereg megaláztatását szemléli, s ennek orvoslását s helyrehozását kéri."