Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 55 — magának a becsület rendjét kiérdemlé; ki az 1830-cliki lengyel függetlenségi harcban hónából Oroszországba nagy portyázó hadjáratot vezénylett, hol diversiójával az ellenség figyelmét magára vonta, s ezzel annak Lengyelországhoz közeledését gátolta; ki seregét onnét három ellenséges hadosztály között sértetlenül visszavezette Varsóba, aztán a háborúban dicső részt vett, s becsületes és iu-azságszerető jelleméért, valamint a háborúban tanusitott vezéri ügyességeért fővezérnek is kineveztetett, persze post festa, mikor már késő volt s midőn a személves dicsvágv, egyenetlenség, irigység, önhaszon miatt egymás üldözése, s az önmegadási és kódolási szándék elharapódzott, (c'est comme chez nous;) kit hadi és politikai iratai a világ előtt ismeretessé tettek s kit szilárd jelleméért s igazságszereteteért Lengyelhon tisztelt, s a két világrész szabadságért küzdő népei ügyöknek megszerezni igyekeztek. — Ezekért, — mint már elébb mondám, — a kormány ügyünk védelmére meghivta, s mivel abban testestül lelkestül részt venni akarni nyilatkozott, azért a hadügyminiszter őt fővezérré jelölé ki s ezt ki is adá parancsolatban. — E parancsolat őt a Hérteléndy, itépássy, Vécsey s Damjanics által vezénylett seregrészek fölé helyezte, parancsnoksága alól egyedül Erdélyt s a tartalék-seregosztályt vévén ki, mely felfegyverzés, fölszerelés alatt állott, s melyet a hadügyéi" saját rendelkezésére tartott fenn, hogy ebből a netalán másutt szükséges pótlásokat annak idején megtehesse. -%v Az uj fővezér, mivel magyar légkörben volt, ezen tartalékkal is rendelkezett, mivel pedig ez ellen a hadügyéi" protestált, ez részéről roszakaratnak tulajdoníttatott, mitől ha valaki, ugy bizonyára a hadügyminiszter távol volt. Bár a hadügyminisztert az idegen tekintélynek a hazaiak fölé való emelésére a fentebb érintett okok vezet-