Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 47 — sereg- ellentállott, — a verekedés darab ideig a befagyott Tisza bátán tartván, — azért visszavonulni kényszeríttetett; miről az „Esquisse" szintén hallgat, mivel itt ismét vesztést kellene emlitenie. — E verekedésnél a bácsi fiukból alakitott 36-ik zászlóalj tüntette ki magát. A kormány a föntebbi hirek hallatára biztosságát veszélyeztetve látván, Tokaj felé segitséget küldeni sietett. Ezzel Dembinszkyt bizta meg. Perczelnek 18,000-re szaporodott seregéből 5000-et át kellett adnia s üembinszkynek Klapka serege vezényletét átvennie. Mint -láttuk, Dembinszky Perez el seregével Ceglédig jutott s a fentebbi kormányrendelet ó'tet is érte. Midőn Perezel azt elolvasá, magyar modor szerint „teremtettével" fogadá, s első hevében ellent akart állani, de később megváltoztatta gondolatát. Ha végkép ellenszegülni nem is mert, de a késedelmes engedelmességgel a kivánt eredményt hátráltatá s megsemmisité. Büntetni nem igen lehetett, mivel a rosz főt gyakorta roszabb váltotta volna fel. Perez el Mór tehát mint vezér s mint teljhatalmú kormánybiztos 24 órai akaratoskodás után az egész sereget Dembinszkynek adá át, s lemondását a kormánynak csipo's szavakban nyújtván be, a seregtől eltűnt. Dembinszky a kormány parancsa szerint átvévén a seregrész vezényletét, ötezer emberrel torony irányában Tokajnak tartott. Hertelendy, a sereg többi részének vezénylője, Szolnokhoz vissza s onnét Tisza-Sz.-Miklósra rendeltetett, azon meghagyással, hogy mig gr. Vécsey és Damjanics hadtestei a Tiszához nem érnek, a Tiszát védje, — azután pedig Tisza-Füred megszállását és védelmét eszközölje. — A mint Hertelendy Szolnokon átvonult, a tiszai hidat azonnal lerontatá, mire az ellenség Szolnokot gyalogság és lovassággal szállá meg, s a tél idején a hidat felépíteni s Szolnokot földváracsokkal erő-