Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 2. kötet (1867)

— 46 — meghiúsulta után idején és pedig nagy szerencsével vitte vég-be a hátravonulást. Mivel pedig bántatlanul tért vissza, azért azt jelenté, hogy nagyobb erő, nagy köd s eltévedt seregrészek miatt a csatározást félbeszakasztani kényszerült, hanem hogy azért a fegyver becsületét szépen fentartotta. — Természetes, hogy tudósításában nem találta illendőnek kijelenteni, hogy ő maga szintoly mérvben meg volt zavarodva mint az ellenfél vezére, és hogy ő, a háborút nagyban látott altábornagy, a véletlen esetek meg nem fontolása következtében csak oly vezéri tulajdonságot tüntetett föl, mint a milyet az improvizált, ujonan sült magyar ezredes-vezér. Ez utóbbi — bár semmi rendeletet sem tett, — de mivel az ellenség a tért az ő birtokában hagyta, tehát győzött, s győzelmét a „Közlönye-ben szépen leirva lehetett olvasni; sőt akkor, mint később bevallá, a mindent tevő Bulharint nem is emlité meg, s a két napi csatározás eredményét egyedül önmagának tulajdonitá. Hogy pedig az ellenkező eljárás jobban szembetűnjék, Schlick mád-tarcali kudarcáról mit sem szólt, legalább arról az „Almanach"-ban vagyis a francia „Esquisseu-ben mi sem volt található. Január hó közepe táján Windischgrátz Schlick seregének erősbitésére Schulzig tábornokot küldé ki öt zászlóaljjal, ki Miskolcon ellenséges hadat nem találván, január 25-dike felé Schlickkel egyesült. Klapka ennek hallatára Tokajt őrséggel rakta meg, de podgyászát a Tiszán át Rakamazra szállította. Kevés nap múlva, midőn az ellen közeledtét hallá, Tokajt is elhagyá, s a hid egy részét leégetteté, védelmi állást Rakamaz körül veendő. Schlick a magyar közmondás (elesik a lud a jégen) dacára január 31-én a jégen átkelt, de mivel a magyar